Huszonöt óra lesz egy nap
Nem mondhatjuk ki határozottan, hogy a földrengések és vulkánok korát éljük, de tény, hogy napjainkban földünk igen aktív korszakát éli. A Kárpátokat létrehozó erő mellett azonban eltörpül az izlandi vulkánkitörés ereje, de még a szumátrai szökőár után is úgy fest: szerencsés korban élünk. Ha földünk igazán belejön, még a napok hosszát is képes megváltoztatni.A 2004-es szumátrai szökőár óta nem telik el szinte egy hónap sem vulkánkitörések vagy földrengések nélkül. Mintha bolygónk mostanában „rákapcsolt volna”. Az ELGI szakemberei szerint létezik ugyan a Föld aktív és kevésbé aktív időszakaiban bizonyos periodicitás, ám ez emberi léptékkel fel nem fogható, tízmillió éves időszakokra igaz.
Ha így nézzük a kérdést, igen, épp egy aktív korszakot élünk, de ebből nem szabad messze menő következtetéseket levonni jelenkorunkra – az fn.hu Fancsik Tamással, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) igazgatójával, Török Kálmán és Falus György geológusokkal beszélgetett.
Volt sokkal rosszabb is
Egyes ismeretterjesztő csatornák sugalmazása ellenére a Földnek nincs szüksége időnként „kieresztenie a gőzt”, azaz pusztító erejű földrengések és vulkánkitörések formájában megszabadulnia a felhalmozódott feszültségtől. A hevesebb periódusok a lemeztektonikai mozgások, azaz a kontinensvándorlás periodikáját követik. Ám hogy a kontinensvándorlás ritmusa miből fakad, arra a geológusok ma még nem tudnak egyértelmű választ adni.
Az egyes vulkánoknak is megvannak a többé-kevésbé kiszámítható aktív időszakaik, rájuk nézve igaz, hogy a gyomrukban gyülemlő feszültségnek időnként ki kell törnie. Az Etna például majd minden évben hallatja a hangját, míg a Vezúv 10-100 évente produkál egy-egy heves kitörést. A heves kitörések legutóbb 1944-ben mutattak utat az elsötétített Nápoly felé a szövetségesek éjszakai bombázásaihoz.
A Föld viharos szakaszában játszódó jelenkorunkat még a tízezrek halálát követelő földmozgások ellenére sem lehet kegyetlennek nevezni. Pár millió éve – még mindig a földtörténetileg mai, aktív periódusban - Európa és Afrika ütközése óriási földrengésektől kísérve felgyűrte az Alpokat, létrehozta a Kárpátokat és a Pireneusokat. Elképzelhetjük, milyen óriási pusztítást okozna egy ilyen mértékű földtani átrendeződés, a hozzá társuló erős földrengésekkel a mai modern Európában.
A Balaton környékén akár évszázadokig bugyogott a magma a föld gyomrából, és az itt található bazalttal egyező, korban is hasonló kőzet a világ több pontján fellelhető. Mindez azt bizonyítja, hogy bolygószerte igen aktív lehetett a vulkáni tevékenység. Az öreg kontinens azért nem lenne egy élhetetlen vidék, valahogy úgy kell elképzelnünk, mint a mai Délkelet Ázsiát.
Nagyobb a füstje
Az ELGI szakemberei szerint nehéz eldönteni, hogy az elmúlt évtizedben megnövekedett-e a föld aktivitása: a geológiai logika ugyanis ezt is, de az ellenkezőjét is megengedi. Lehet egy-két lármás évtized, amit száz év nyugalom követ, majd fordítva – a kép ezer-tízezer éves léptékekben mérve válik kiegyenlítetté. Hogy az átlagember éppen most milyen aktivitást észlel, annak sok más oka is lehet.
Óriási fejlődésen mentek keresztül az észlelőberendezések: nemcsak kisebbek és érzékenyebbek lettek, hanem oly mértékben elterjedtek, hogy gyakorlatilag „lefedik” az egész Földet. Nőtt a média és a közvélemény érdeklődése is, manapság egy kisebb földrengés is helyet kap a hírekben. Nem utolsó sorban a megnövekedett népesség miatt manapság már egy közepes földrengés is komoly áldozatokat szedhet.
Megváltoztatják az időt
Kevesen tudják, hogy a nagyobb földrengések és tűzhányókitörések képesek megváltoztatni a földi napok hosszát. Földünk alakja nem tökéletes gömb, és összetétele sem homogén. A felszín változásai, a belső szerkezet átrendeződése- akár földrengések vagy szupervulkánok hatására – elmozdítják a bolygó tömegközéppontját, ami a tengely megváltozását és ezáltal a forgási sebességet befolyásolja.
A föld tengely körüli forgása egyébként folyamatosan lassul, aminek a nagy tömegátrendeződéssel járó árapály-jelenség a felelős. Ez ugyanis épp a forgási iránnyal ellentétesen fejt ki erőt, magyarul fékezi a Föld forgását.
és mégis forog
A „kezdetek kezdetén” vagyis Földünk keletkezésekor mindössze hat órából állt egy földi nap, egy év pedig 1400-nál is több napot számlált. A tudósok erre egy bizonyos ősállat növekedési üteméből következtetnek, ami tetten érhető az állat maradványaiban. A sztromatolit meszes váza ugyanis csak nappal, a világos órákban növekedett, éjszaka leállt. Az egyes rétegek – miként a fák évgyűrűi - egymástól jól elkülöníthetők, és megmutatják, mennyi ideje volt az állatnak növekedni egy napon belül.
A tengereknek és óceánoknak köszönhetően mára 24 órára bővült egy nap, és folyamatosan hosszabbodik, ahogy a bolygó forgása lassul. Ehhez tették hozzá a magukét a földmozgások egyszer egyik, másszor másik irányba befolyásolva a sebességet.
A NASA kutatói szerint a 2004-es dél-ázsiai földrengés 6,8 mikroszekundummal (a másodperc 6,8 milliomod része) rövidítette meg a napokat. A február végén Chile partjainál kirobbant rengés a NASA szerint 8 centiméterrel térítette el a Föld tengelyét, ami a napok 1,26 mikroszekundumos rövidülését jelenti. Máshol, más rengések pedig olyan kitérést okozhatnak, amely ugyancsak mikroszekundumokban mérve gyorsítják a forgást, azaz csökkentik a nappalok hosszát.
Ha így nézzük a kérdést, igen, épp egy aktív korszakot élünk, de ebből nem szabad messze menő következtetéseket levonni jelenkorunkra – az fn.hu Fancsik Tamással, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) igazgatójával, Török Kálmán és Falus György geológusokkal beszélgetett.
// <![CDATA[ var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write('<iframe width="468" height="120" frameborder="0" scrolling="no" marginwidth="0" marginheight="0" src="http://ad.adverticum.net/html.prm?zona=30066&ord='+ord+'"><scr'+'ipt type="text/javascript" src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=30066&amp;nah=!ie&ord='+ord+'"><\/scr'+'ipt><\/iframe>'); // ]]> <script type="text/javascript" src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=30066&amp;nah=!ie&ord=9920445"></script>
Volt sokkal rosszabb is
Egyes ismeretterjesztő csatornák sugalmazása ellenére a Földnek nincs szüksége időnként „kieresztenie a gőzt”, azaz pusztító erejű földrengések és vulkánkitörések formájában megszabadulnia a felhalmozódott feszültségtől. A hevesebb periódusok a lemeztektonikai mozgások, azaz a kontinensvándorlás periodikáját követik. Ám hogy a kontinensvándorlás ritmusa miből fakad, arra a geológusok ma még nem tudnak egyértelmű választ adni.
kontinensvándorlás
A kontinensek mozgását a legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a folyadékszerű, olvadt földköpenyt mozaikpadlóhoz hasonlóan borítják a litoszféra szilárd, óceáni és kontinentális talapzatai. Ezek a kőzetlemezek mozognak, egymástól távolodnak (óceánközepi hátságok) vagy egymáshoz közelednek (szubdukciós zóna).
Az egyes vulkánoknak is megvannak a többé-kevésbé kiszámítható aktív időszakaik, rájuk nézve igaz, hogy a gyomrukban gyülemlő feszültségnek időnként ki kell törnie. Az Etna például majd minden évben hallatja a hangját, míg a Vezúv 10-100 évente produkál egy-egy heves kitörést. A heves kitörések legutóbb 1944-ben mutattak utat az elsötétített Nápoly felé a szövetségesek éjszakai bombázásaihoz.
Kapcsolódó cikkek
A Balaton környékén akár évszázadokig bugyogott a magma a föld gyomrából, és az itt található bazalttal egyező, korban is hasonló kőzet a világ több pontján fellelhető. Mindez azt bizonyítja, hogy bolygószerte igen aktív lehetett a vulkáni tevékenység. Az öreg kontinens azért nem lenne egy élhetetlen vidék, valahogy úgy kell elképzelnünk, mint a mai Délkelet Ázsiát.
Tektonikai lemezek és mozgási irányuk
Vagy gondoljunk csak a 70 ezer évvel ezelőtti indonéz szupervulkán kitörésére, ami mintegy 2500 köbkilométer hamut lökött a levegőbe, elborította a Föld teljes légkörét, évtizedekig tartó lehűlést okozott és megtizedelte az élővilágot. Ehhez képest még hálásak is lehetünk az Eyjafjallajökullnak, hogy csak a repülést bénította meg, és talán a 2004-es dél-ázsiai szökőár hatásait is másként látjuk.Nagyobb a füstje
Az ELGI szakemberei szerint nehéz eldönteni, hogy az elmúlt évtizedben megnövekedett-e a föld aktivitása: a geológiai logika ugyanis ezt is, de az ellenkezőjét is megengedi. Lehet egy-két lármás évtized, amit száz év nyugalom követ, majd fordítva – a kép ezer-tízezer éves léptékekben mérve válik kiegyenlítetté. Hogy az átlagember éppen most milyen aktivitást észlel, annak sok más oka is lehet.
Óriási fejlődésen mentek keresztül az észlelőberendezések: nemcsak kisebbek és érzékenyebbek lettek, hanem oly mértékben elterjedtek, hogy gyakorlatilag „lefedik” az egész Földet. Nőtt a média és a közvélemény érdeklődése is, manapság egy kisebb földrengés is helyet kap a hírekben. Nem utolsó sorban a megnövekedett népesség miatt manapság már egy közepes földrengés is komoly áldozatokat szedhet.
Megváltoztatják az időt
Kevesen tudják, hogy a nagyobb földrengések és tűzhányókitörések képesek megváltoztatni a földi napok hosszát. Földünk alakja nem tökéletes gömb, és összetétele sem homogén. A felszín változásai, a belső szerkezet átrendeződése- akár földrengések vagy szupervulkánok hatására – elmozdítják a bolygó tömegközéppontját, ami a tengely megváltozását és ezáltal a forgási sebességet befolyásolja.
A föld tengely körüli forgása egyébként folyamatosan lassul, aminek a nagy tömegátrendeződéssel járó árapály-jelenség a felelős. Ez ugyanis épp a forgási iránnyal ellentétesen fejt ki erőt, magyarul fékezi a Föld forgását. és mégis forog
Létezik egy fogalom, az ekliptika síkja, ami többek között a Föld keringési síkját jelöli a Naprendszerben. A bolygók többsége - néhány fok eltéréssel - szintén ebben a síkban kering a Nap körül. Földünk tengelye azonban nem merőleges az ekliptika síkjával, hanem 66,55 fokos szöget zár be vele. Ez a „tengelyferdeség” befolyásolja a Föld forgási sebességét, és ez az oka az évszakok változásainak.
A tengereknek és óceánoknak köszönhetően mára 24 órára bővült egy nap, és folyamatosan hosszabbodik, ahogy a bolygó forgása lassul. Ehhez tették hozzá a magukét a földmozgások egyszer egyik, másszor másik irányba befolyásolva a sebességet.
A NASA kutatói szerint a 2004-es dél-ázsiai földrengés 6,8 mikroszekundummal (a másodperc 6,8 milliomod része) rövidítette meg a napokat. A február végén Chile partjainál kirobbant rengés a NASA szerint 8 centiméterrel térítette el a Föld tengelyét, ami a napok 1,26 mikroszekundumos rövidülését jelenti. Máshol, más rengések pedig olyan kitérést okozhatnak, amely ugyancsak mikroszekundumokban mérve gyorsítják a forgást, azaz csökkentik a nappalok hosszát.